Tiltott szerelem
Mit mondhatnék magamról? Átlagos,
normális lány vagyok,de nem normális élettel. Na igen, kiskoromban a szüleim
elváltak, nem értették meg egymást vagy mi. Egyszerű,aranyos kisvárosi életem
volt, pár baráttal, egy kutyával, öt macskával (persze ez mind apánál,anya nem
bírja az állatokat), csak sajnos anyám nem volt elégedett ezzel a kis várossal,
meg persze új barátja lett, akivel azóta szakítottak, bár meg is értem,enyhén
furcsa embert fogott magának ki.
A lényeg, hogy az akaratom ellenére
elköltöztünk egy enyhén messzebb lévő városba, nem mellesleg a fővárosba, ami
cirka három órára volt édesapámtól……..busszal, hát persze, mivel nincs kocsink,
miért is lenne? Kinézetre szerintem nem vagyok sem csúnya, sem szép, menőnek
sem vagyok menő, de űberlúzer sem, szóval csak átlagos vagyok, szőke, vállig
érő hajjal, kék szemmel, 172 centiméterrel és 41-es lábbal. Annyiban viszont
örülök a költözésnek, hogy új barátokat szerezhettem, összesen négyet: Anne,
Nana, Sofi, Dora. Igen ők azok, akik miatt még nem rohantam fejvesztve haza
apámhoz. Jajj! Már majdnem elfelejtettem bemutatkozni. A nevem…..
·
Dorine, ideje felkelni!- igen, anya minden nap, pontban fél 7-kor
keltett.
·
Még öt perc!- és én minden nap, ezt válaszoltam.
Miután lezuhanyoztam,
fogat mostam és úgy általában elkészültem, elvettem a szendvicsem és a teám,
majd elindultam az iskolába, mint mindig most is busszal, majd metróval. Két
barátnőm Sofi és Nana már ott voltak a metrófeljárónál. Amit tudni kell róluk:
Sofi haja barna és legtöbbször copfba köti, szemüveges és fogszabályozója is
van, Nana fekete hajú és szintén szemüveges, rossz szokása, hogy cigizik,
beszélek én, aki mindig kér tőle pár slukkot,de higgyétek el, erre nem vagyok
büszke. Köszöntöttük egymást, majd elmeséltem a hétvége eseményeit, ez viszont
az én rossz szokásom, mindig beszélek.
·
Szóval a lassú szám közben megcsókolt!- ez vagyok én- Csak sajnos végül
egy másik lánnyal smárolt. –hangolódtam le
·
Hát te nem vagy normális, esküszöm!- Sofi kicsit túlreagálta, szerintem
·
De most, miért?
·
Még meg is kérdezed? Egy: a srácot fél napja ismerted, kettő: az Ég
szerelmére, 21 éves és egyetemista.
·
Jó, nem tehetek róla, minden olyan hirtelen történt.
·
Mindegy, de ugye legalább nem bántad meg? – igen ilyenkor Sofi leginkább
már csak aggódik.
·
Nyugi, egyáltalán nem, csak még mindig furcsállom, hogy egy 21 éves fiú
megcsókol egy 17 éves lányt.
Már majdnem megfeledkeztünk másik barátnőnkről, amikor ő is
közbeszólt.
·
És anyud mit szólt ehhez az egészhez? –kérdezte Nana, miközben letüdőzte
a cigi füstöt.
·
Semmi különöset, csak azt mondta nyáron szívassam meg. –vontam meg a
vállam
Ezzel ennek a
beszélgetésnek majdnem vége is lett, szerencsére Dora nem kiabálta le a fejem,
csak enyhe sokkot kapott. Ezek után az órák nagyon lassan teltek,
legszívesebben már kint lettem volna sulin kívül, a napsütötte utcákon
sétálgattam volna, miközben a többiekkel beszélgetek. De szerencsére már csak
két óra volt hátra.
Suli után a lányokkal a könyvtárba
igyekeztünk, ahova az út metrózással és sétával kb. fél óra, tudjuk, hiszen két
hosszú éve idejárunk beszélgetni. Először mindig egy kis kávézóba ülünk be, ami
az egyik épület aljába helyezkedett el. Most is ugyanúgy sétálgattunk és
mentünk át a zebrán, amikor hirtelen egy rántást éreztem.