2013. szeptember 2., hétfő

Főszereplők
Dorine- élőben ő Ashley Benson



Adam-Thomas Dekker



Christian-Michael Trevino

2. rész


Dora még épp időben elhúzott a közelgő motoros elől. Nem szoktam csúnyán beszélni, de most szép cifrákat mondtam. A motoros megállt és felénk indult. A bukósisakot nem vette le így hát az arcát nem láthattuk, de amikor hozzám ért, elkezdett velem kiabálni. Bár az arcát nem láthattam, a hangja alapján 19 és 20 között lehetett.
·         Teljesen megvesztél? Anyád nem tanította meg, hogy mielőtt átmész a zebrán körül kell nézni? –köpni-nyelni nem tudtam hirtelen
·         Bocs. –ennyit tudtam kinyögni
  • Bocs? Ezt te sem gondoltad komolyan? A mocim kerekei lekoptak a fékezés miatt, ezt nem fogod ilyen könnyen elintézni- szemei hűvösséget árasztottak
·         És mégis mit vársz? Vegyek neked új gumikat? Nincs annyi pénzem és amúgy sem tenném, tudod gyalogosoknak van elsőbbsége a zebránál!

Nagyon ideges lettem emiatt a motoros miatt, de lenyugtattam magam, mivel már csak pár lépés volt a kis kávézóig. Mikor megérkeztünk, megláttam a titokzatos motoros, ismerős motorját. Gondoltam, most bemegyek és a fejéhez vágok mindent, amit gondolok, csak az volt a bökkenő, hogy nem tudom hogy néz ki. Bementünk, de nem láttam senkit, aki motoros ruhába lett volna. Leültünk a szokásos bokszba és átnéztük az itallapot, majd kijött a pincér. Majd belesajdult a szívem, amikor megláttam. A haja, az arca, az enyhén izmos teste, ezek is mind elbűvöltek, de nem ez volt ami a legjobban megfogott, hanem az, amikor abba a sötétbarna, szinte már fekete szemeibe belenéztem. Észre sem vettem, hogy elbambultam,csak akkor eszméltem fel, amikor Nana egy hatalmasat taposott a lábamra.
  • Aúú, ez fájt!! –néztem rá haragosan
  • Épp ideje, hogy felébredj királylány!! Rendelj valamit! –nézett rám furcsán barátnőm
  • Jajj elnézést, csak elgondolkoztam valamin.
  • Semmi baj kisasszony. Mit hozhatok?
  • Akkor kérnék egy csokis cappuccinót három cukorral és egy tripla csokis csokitortát.
  • Máris hozom.

     Miközben vártuk a megrendeléseket, barátnőim furcsán méregettek, de nem igazán foglalkoztam velük, mivel megérkezett rendelésem.
 Miután kifizettük a számlát, hazaindultunk. Mindenki ugyanarra lakott, kivéve engem, ők a belváros én a külváros, bár nem bántam a zöld környezet miatt. Elköszönés előtt még váltottunk pár szót, vagyis inkább kihallgatáson éreztem magam, mint beszélgetésen.

  • Mi van a mi kis szerelmesünkkel? –kezdte el Dora
  • Miről beszélsz?
  • Ajj hagyjad már, látjuk rajtad, hogy belehabarodtál az új pincérfiúba. –kontrázott rá Nana
  • Nana! – néha megőrülök tőlük
  • Ő lesz az új áldozatod Dorine? –kérdezett rá Sofi
  • Tudjátok mit, holnap beszélünk, ha már kivihogtátok magatokat. –azzal a lendülettel hazamentem


2013. szeptember 1., vasárnap

       

Tiltott szerelem



 Mit mondhatnék magamról? Átlagos, normális lány vagyok,de nem normális élettel. Na igen, kiskoromban a szüleim elváltak, nem értették meg egymást vagy mi. Egyszerű,aranyos kisvárosi életem volt, pár baráttal, egy kutyával, öt macskával (persze ez mind apánál,anya nem bírja az állatokat), csak sajnos anyám nem volt elégedett ezzel a kis várossal, meg persze új barátja lett, akivel azóta szakítottak, bár meg is értem,enyhén furcsa embert fogott magának ki.               A lényeg, hogy az akaratom ellenére elköltöztünk egy enyhén messzebb lévő városba, nem mellesleg a fővárosba, ami cirka három órára volt édesapámtól……..busszal, hát persze, mivel nincs kocsink, miért is lenne? Kinézetre szerintem nem vagyok sem csúnya, sem szép, menőnek sem vagyok menő, de űberlúzer sem, szóval csak átlagos vagyok, szőke, vállig érő hajjal, kék szemmel, 172 centiméterrel és 41-es lábbal. Annyiban viszont örülök a költözésnek, hogy új barátokat szerezhettem, összesen négyet: Anne, Nana, Sofi, Dora. Igen ők azok, akik miatt még nem rohantam fejvesztve haza apámhoz. Jajj! Már majdnem elfelejtettem bemutatkozni. A nevem…..
·         Dorine, ideje felkelni!- igen, anya minden nap, pontban fél 7-kor keltett.
·         Még öt perc!- és én minden nap, ezt válaszoltam.

 Miután lezuhanyoztam, fogat mostam és úgy általában elkészültem, elvettem a szendvicsem és a teám, majd elindultam az iskolába, mint mindig most is busszal, majd metróval. Két barátnőm Sofi és Nana már ott voltak a metrófeljárónál. Amit tudni kell róluk: Sofi haja barna és legtöbbször copfba köti, szemüveges és fogszabályozója is van, Nana fekete hajú és szintén szemüveges, rossz szokása, hogy cigizik, beszélek én, aki mindig kér tőle pár slukkot,de higgyétek el, erre nem vagyok büszke. Köszöntöttük egymást, majd elmeséltem a hétvége eseményeit, ez viszont az én rossz szokásom, mindig beszélek.

·         Szóval a lassú szám közben megcsókolt!- ez vagyok én- Csak sajnos végül egy másik lánnyal smárolt. –hangolódtam le
·         Hát te nem vagy normális, esküszöm!- Sofi kicsit túlreagálta, szerintem
·         De most, miért?
·         Még meg is kérdezed? Egy: a srácot fél napja ismerted, kettő: az Ég szerelmére, 21 éves és egyetemista.
·         Jó, nem tehetek róla, minden olyan hirtelen történt.
·         Mindegy, de ugye legalább nem bántad meg? – igen ilyenkor Sofi leginkább már csak aggódik.
·         Nyugi, egyáltalán nem, csak még mindig furcsállom, hogy egy 21 éves fiú megcsókol egy 17 éves lányt.
Már majdnem megfeledkeztünk másik barátnőnkről, amikor ő is közbeszólt.
·         És anyud mit szólt ehhez az egészhez? –kérdezte Nana, miközben letüdőzte a cigi füstöt.
·         Semmi különöset, csak azt mondta nyáron szívassam meg. –vontam meg a vállam

    Ezzel ennek a beszélgetésnek majdnem vége is lett, szerencsére Dora nem kiabálta le a fejem, csak enyhe sokkot kapott. Ezek után az órák nagyon lassan teltek, legszívesebben már kint lettem volna sulin kívül, a napsütötte utcákon sétálgattam volna, miközben a többiekkel beszélgetek. De szerencsére már csak két óra volt hátra.
  Suli után a lányokkal a könyvtárba igyekeztünk, ahova az út metrózással és sétával kb. fél óra, tudjuk, hiszen két hosszú éve idejárunk beszélgetni. Először mindig egy kis kávézóba ülünk be, ami az egyik épület aljába helyezkedett el. Most is ugyanúgy sétálgattunk és mentünk át a zebrán, amikor hirtelen egy rántást éreztem.