2. rész

Dora még épp időben elhúzott a közelgő motoros elől. Nem szoktam csúnyán beszélni, de most szép cifrákat mondtam. A motoros megállt és felénk indult. A bukósisakot nem vette le így hát az arcát nem láthattuk, de amikor hozzám ért, elkezdett velem kiabálni. Bár az arcát nem láthattam, a hangja alapján 19 és 20 között lehetett.

·         Teljesen megvesztél? Anyád nem tanította meg, hogy mielőtt átmész a zebrán körül kell nézni? –köpni-nyelni nem tudtam hirtelen

·         Bocs. –ennyit tudtam kinyögni

• Bocs? Ezt te sem gondoltad komolyan? A mocim kerekei lekoptak a fékezés miatt, ezt nem fogod ilyen könnyen elintézni- szemei hűvösséget árasztottak

·         És mégis mit vársz? Vegyek neked új gumikat? Nincs annyi pénzem és amúgy sem tenném, tudod gyalogosoknak van elsőbbsége a zebránál!

Nagyon ideges lettem emiatt a motoros miatt, de lenyugtattam magam, mivel már csak pár lépés volt a kis kávézóig. Mikor megérkeztünk, megláttam a titokzatos motoros, ismerős motorját. Gondoltam, most bemegyek és a fejéhez vágok mindent, amit gondolok, csak az volt a bökkenő, hogy nem tudom hogy néz ki. Bementünk, de nem láttam senkit, aki motoros ruhába lett volna. Leültünk a szokásos bokszba és átnéztük az itallapot, majd kijött a pincér. Majd belesajdult a szívem, amikor megláttam. A haja, az arca, az enyhén izmos teste, ezek is mind elbűvöltek, de nem ez volt ami a legjobban megfogott, hanem az, amikor abba a sötétbarna, szinte már fekete szemeibe belenéztem. Észre sem vettem, hogy elbambultam,csak akkor eszméltem fel, amikor Nana egy hatalmasat taposott a lábamra.

• Aúú, ez fájt!! –néztem rá haragosan
• Épp ideje, hogy felébredj királylány!! Rendelj valamit! –nézett rám furcsán barátnőm
• Jajj elnézést, csak elgondolkoztam valamin.
• Semmi baj kisasszony. Mit hozhatok?
• Akkor kérnék egy csokis cappuccinót három cukorral és egy tripla csokis csokitortát.
• Máris hozom.

     Miközben vártuk a megrendeléseket, barátnőim furcsán méregettek, de nem igazán foglalkoztam velük, mivel megérkezett rendelésem.

 Miután kifizettük a számlát, hazaindultunk. Mindenki ugyanarra lakott, kivéve engem, ők a belváros én a külváros, bár nem bántam a zöld környezet miatt. Elköszönés előtt még váltottunk pár szót, vagyis inkább kihallgatáson éreztem magam, mint beszélgetésen.

• Mi van a mi kis szerelmesünkkel? –kezdte el Dora
• Miről beszélsz?
• Ajj hagyjad már, látjuk rajtad, hogy belehabarodtál az új pincérfiúba. –kontrázott rá Nana
• Nana! – néha megőrülök tőlük
• Ő lesz az új áldozatod Dorine? –kérdezett rá Sofi
• Tudjátok mit, holnap beszélünk, ha már kivihogtátok magatokat. –azzal a lendülettel hazamentem